Patchwork takaró

A férjemnek volt néhány inge, amik nagyon a szívemhez nőttek. Még megismerkedésünkkor hordta őket, és ha rájuk néztem, szép emlékek jutottak az eszembe. De hát persze már réges-régen tönkrementek, és csak én őrizgettem őket a szekrényem aljában. Kidobni sajnáltam őket, így hát várták jobb sorsukat. Aztán, míg óriási pocakkal gyerekeimnek varrtam a három falvédőt (lásd itt és itt) megszületett az ötlet: patchwork takaró lesz belőlük a férjemnek. Jó érzés volt, hogy a nehézségek ellenére is (mert két gyerek mellett egy harmadikat várni hát bizony tartogat nehézségeket) tudok adni mindegyiküknek valamit.

Meglepetésnek szántam a takarót, (én őrült) és a baba születésekor akartam átadni. A baba nyáron született, a takaróból meg persze karácsonyi ajándék lett, nyolc hónap titkos varrogatás után.

De végül kész lett, és nagyon szeretjük. Olyan jó minden nap rápillantanom. Olyan jó, hogy van egy darabka múlt, ami új életre kelt.