2010. február 23., kedd

Nemsokára it a tavasz! / Spring is coming soon



Reggel óvodába menet csiripeltek a madarak. (Mármint nem a madarak mentek óvodába, persze)
Madárcsiripelést nem tudok idetenni, helyette mutatom ezt.

This morning, as we were going to the nursery, the birds were twittering.
As I can't bring twittering here, I show you this, instead.

 
A képeket a férjem fotózta
The photos were taken by my husband.

L e g y e n   s z é p   n a p o d !

H a v e   a   b r i g h t   d a y .
 

2010. február 16., kedd

Jelmez / Fancy dress

 
Idén mindkét gyerek űrhajós volt a farsangon, úgyhogy készült szkafander (egy régi lepedőből), sisak, meg egy izé a hátukra: pontosan nem tudom mit hordanak az űrhajósok a hátukon. Oxigénpalackot? Hát mi készítettünk egy olyan hátizsákfélét és mindent rátettünk, ami eszünkbe jutott, gomb, rajz, telefonzsinór. A sisak pedig papírmaséból készült lufi alapra.Először féltem tőle, de végül nem volt nehéz megcsinálni. Sajna időhiány miatt nem tettem elég réteget egymásra, kb. hatot, így kemény lett a sisak, de szerintem kellett volna vagy tíz réteg ahhoz, hogy igazán kemény legyen. Viszont nagyon jó receptet találtam hozzá:

Papírmasé:
1/2 pohár liszt
4 pohár víz
3 evőkanál cukor
Két pohár hideg vízben el kell keverni a lisztet. A másik két pohár vizet felforralni, majd bele a lisztes víz. Ha ez is felforrt, még bele kell tenni a cukrot és hagyni kihűlni.
Ez hatalmas adag, de pár napig, tapasztalatom szerint, eltartható. 
Egy újságot csíkokra téptem és belemártottam ebbe a ragasztóba majd a felesleget lehúztam (az ujjammal vagy egy villa fogai közt) a papírról és rásimítottam a lufira. 
Egy nap egy réteg száradt meg, úgyhogy kissé időigényes a dolog.

This year both children  wanted to be astronauts so I made two suits, helmets and a Something to wear on the back. I don't really know what astronauts wear on their back so I made a paper box with buttons and a telephone cable on it. To prepare the helmet I use paper mashe. It wasn't as complicated as I thought it would. But it took several days to get all the layers dried.
This is how paper mashe was made:
I boiled 2 cups of water. 
I mixed 0.5 cup of flour with 2 cups of cold water. Mixed cold and hot water (and flour in it) and got it to boil again. Then added 3 spoons of sugar.




A félkész sisak.
An Almost Finished Helmet




2010. február 6., szombat

Welcome to Fairyland / Tündérváros


Szeretem ezeket az Ikeás lámpákat Szeretem , hogy olyan egyszerűek, az anyaguk is, a formájuk is. Papír, hát nem nagyszerű? Semmi komplikált. És olyan könnyű díszíteni is őket. (Ezeket vízfestékkel festettem) Főleg az tetszik, hogy ezek a lámpák cseppet sem drágák (és gondolom újrahasznosíthatóak is). Nem tudom, miért, de az olcsó vagy újrahasznált anyagok szabadon engedik a fantáziámat. A drága alapanyagok lebénítanak.A fantáziám sem működik olyan jól, nem merem használni őket, csak tartogatom őket a szekrényemben időtlen időkig.
Viszont gyerekeknek készíteni valamit nagyon felszabadító tud lenni. Úgy érzem, hogy elég csak a személyiségükre, a lényükre koncentrálnom és nem hibázhatok. 
És nem csodálatos, hogy az ember órákat vagy akár egy egész délután tündérek festegetésével tölthet? Az ilyen dolgok az élet ajándékai.

I like these Ikea lamps. I like them because their shape and material are so simple.  I like the fact that they are made of paper. It is great, I think. They have such a soft, warm light. And it is so easy to decorate them. And the fact that they are inexpensive (and, I presume, are environmentally friendly) makes me feel free to paint whatever I want. I don't know why, but expensive materials paralize me. I dare not to experiment, or often even to use, cut, paint those things that are too precious.
And children's things sets me free even more. I feel that it is enough to concentrate on thier selves, on their personality and I can't fail.
Isn't it wonderful that you spend hours or even a whole afternoon painting fairies, immersed in the land of tales? It is a beautiful gift of life.


Nézegetem, nézegetem a tündéreket, és arra gondolok, hogy ezek a tündérek belőlem születtek. Azelőtt is bennem voltak, mielőtt lefestettem őket? Hát nem fura?

I keep looking at these fairies wondering how strange that they were born from inside me. Had they been inside me before I painted them?


2010. február 1., hétfő

Patchwork blanket / takaró

A férjemnek volt néhány inge, amik nagyon a szívemhez nőttek. Még megismerkedésünkkor hordta őket, és ha rájuk néztem, szép emlékek jutottak az eszembe. De hát persze már réges-régen tönkrementek, és csak én őrizgettem őket a szekrényem aljában. Kidobni sajnáltam őket, így hát várták jobb sorsukat. Aztán, míg óriási pocakkal csemetéimnek varrtam a három falvédőt (lásd itt és itt) megszületett az ötlet: patchwork takaró lesz belőlük a férjemnek. Jó érzés volt, hogy a nehézségek ellenére is (mert két kisember mellett egy harmadikat várni hát bizony tartogat nehézségeket) tudok adni mindegyiküknek valamit.
Meglepetésnek szántam a takarót, (én őrült) és a baba születésekor akartam átadni. A baba nyáron született, a takaróból meg persze karácsonyi ajándék lett, nyolc hónap titkos varrogatás után.

My husband had some shirts that I liked sooo much. He used to wear them at the time when we first met and were getting to know each other. Sweet memories... However, after a time they were too shabby to wear but too dear to throw them away. So I kept them at the back of my gardrobe for years. What should I do with them? I decided to reuse them: they turned into a patchwork blanket.
The whole idea got shape in my mind while I was sewing for my children (babyquilt and others) and I planned to have it finished before the birth of the baby. To give him as a kind of "birth present". I loved the idea that at the time of difficulties (because being pregnant with two other kids certainly has difficulties) I can give each of them something.
Of course it was a lunatic idea:
a huge blanket plus two kids at home plus one to be born soon plus other sewing projects plus sweltering hot in summer...
It was no surprise that finally it became a Christmas present. It took me eight months (aaah) to sew it because I worked  in secret.

De végül kész lett, és nagyon szeretjük. Olyan jó minden nap rápillantanom. Olyan jó, hogy van egy darabka múlt, ami új életre kelt.
And we love it so much. I love to glimpse it every day. I love to have a little piece of past conserved.



Snow, snow, snow / Hó, hó, hó

 
  
  
 Amíg a gyerekek aludtak délután, kiszöktem egy rövid sétára. 
While the children were asleep in the afternoon, I stole out for a short walk.

Related Posts with Thumbnails